A falu legnagyobb része szántóföld, szőlő, kevés rét, legelő és erdő. Állattenyésztésben a szarvasmarha, és a parasztló tartása jelentette a fő irányt. Kizárólag istállózó állattartás folyt, legelőn néhány disznót legeltettek. A jólétet a bor, és a szarvasmarha tenyésztése biztosította. A falu földjének egyenlőtlen elosztása azonban keveseknek juttatott hasznot.

Az 1941-es összeírás alapján a lakosság eloszlása:
Módos gazda: 42 család
Kisparaszt: 32 család
Törpebirtokos: 151 család
Földnélküli zsellér: 86 család
Iparosok száma: 2 hentes, 3 kovács, 5 asztalos, 10 kőműves, 4 ács, 4 szövő, 1 műszövő, 2 bognár, 4 lakatos, 1 pék, 1 szíjgyártó, 4 cipész, 7 borbély, 1 villanyszerelő, 1 bádogos, 1 kádár, 4 szabó.

Az 1940-es években a fokozódó gyűlölet, a háború okozta kár, a háború kimenetelének bizonytalansága 1944 őszére teljes anarchiához vezetett a gazdálkodásban: töretlen maradt a kukorica, műveletlen az egész határ.

1945 év vége felé 83 telepes család érkezett Babarcra ,ugyanennyi házban nyertek elhelyezést, átlagos juttatás: 1 tehén, 1 borjú, 2 süldő, 1 göbe, ló csak néhánynak jutott.

Közben több részletben indult meg a felvidéki áttelepítés is, s több helyről 86 családot hoztak. Földet, házat juttattak nekik, a még házukban lévő németeket összeköltöztették. Az így felszabadult házak száma 68 volt.

A felvidéki magyarok maguk művelték földjüket, a magukkal hozott gazdasági felszerelésekkel. Nehezen szokták meg az itteni talajviszonyokat, főleg gabonát, dohányt, káposztát stb.-t termeltek, kevésbé foglalkoztak állattenyésztéssel. 1947 őszéig a gazdasági élet irányításában a vezető szerep még mindig néhány német nagygazdáé volt. Komoly gazdasági felszereléssel, igavonó állatokkal, olcsó, földjüket vesztett munkaerővel főleg takarmány növényeket termeltek és állattenyésztéssel foglalkoztak.

Nehéz helyzetben voltak az újonnan földhöz jutott telepesek. Bár gazdasági felszerelést kaptak, kevésbé értettek a gazdálkodáshoz, mert uradalmi cselédek voltak, s mindaddig azt tettét, amit éppen parancsoltak nekik. Terményeik rosszabbak voltak, őket sokkal jobban érintette a kötelező beszolgáltatás. Akik kedvüket vesztették, az 50-es évek elején elhagyták a falut.
Az első termelőszövetkezeti csoportot a földnélküli szűk réteg hozta létre 1948 őszén. Részükre az állami tartalék földből jelöltek ki tagonként 9 kh-t, 7-8 szarvasmarhát, pár igavonó állatot bankkölcsönből vásároltak. A gabonát együtt vetették, a kapákat külön-külön, a lovakat felváltva használták. Az előleget és a végelszámolást a földszövetkezetnél könyvelték el, a tagok baráti alapon osztoztak. 1949 őszén Brachmann János lett a földszövetkezet elnöke, a szövetkezet felvette a "Béke" nevet. A tagok száma egyre nőtt (1951-re tagok száma: 124, 1954-ben 289).

Az 1953-as Nagy Imre féle program következtében 21 tag 170-180 kh. földdel kilépett a szövetkezetből. Az 1956-os forradalom idején egyik nap a TSZ feloszlatásáról, másnap újraszervezéséről döntöttek. 1957 januárjában megválasztották az új vezetőséget. Az MSZMP KB. 1958 decemberi döntése után megindult a nagyarányú TSZ szervezés. 1965-ben egyesítették a liptódi, versendi, szajki és babarci TSZ-t, a központ Szajk lett. Babarc önálló gazdasági jelentősége ezzel megszűnt. A termelőszövetkezet a növénytermelésen és állattenyésztésen kívül szőlészettel és téglaégetéssel foglalkozott. A gazdálkodás fellendülőben volt, a korábban kilépett tagok újra visszatértek a szövetkezetbe.
A falu északi dimbes-dombos gyenge talajú részén, az állami földterületeken gazdálkodtak a Babarci Állami Gazdaság dolgozói, Babarcpuszta székhellyel. Főleg állattenyésztéssel és az ehhez szükséges takarmánytermeléssel foglalkoztak. A pusztán, amelyet kövesút kötött össze a faluval, 12 szolgálati lakás és az idénymunkások számára 60 fős munkásszállás épült.

A gazdaság saját sportkört működtetetett, kultúrtermében sokszor tartott előadást a Pécsi Nemzeti Színház. A díszletekért, színészekért traktorokkal mentek Pécsre.

A kisipari szövetkezetek létrehozásával megszűnt a faluban minden magánipar (pl. pékség, szövöde) és magánkereskedelem. Az 1970-es évektől váltak ki újra magánkisiparosok pl. fodrász, asztalos, karosszérialakatos. Babarc lakosságának száma ma 815.A község fejlődése nem állt meg, mára már teljes infrastruktúrával rendelkezik (minden utcája aszfalttal burkolt, a víz-, gázvezetéket, szennyvízcsatornát, telefon- és kábeltelevízió-hálózatot bevezették

A község egészségügyi ellátásáról a faluban élő körzeti orvos, védőnő és a közelmúltban megnyílt gyógyszertár gondoskodik. A község önkormányzata, valamint a falubeli vállalkozók biztosítanak munkahelyeket a falu lakóinak.

Babarcon óvoda és iskola is működik, a pezsgő kulturális- és sportéletről a különböző csoportok és klubok gondoskodnak, amelyek egyben a község testvértelepüléseivel - az osztrák Hart és a németországi Willingshausen-Loshausen - fenntartott kapcsolatot is élettel töltik meg.

Babarc részletes történetét az 1998-ban kiadott magyar nyelvű könyvben "Babarc - A település története a római kortól a XX. század végéig" címmel dolgozták fel. A kötetet Wild Katalin és Füzes Miklós szerkesztették. A könyv a Polgármesteri Hivatalban megvásárolható. Már folyik a munka a német nyelvű változaton, amely a Babarcon élő németség múltjára, jelenére, valamint hagyományaira helyezi a hangsúlyt .